2011. április 14., csütörtök

A DELFINEK GYÁSZNAPJAIT MI OKOZZUK?

Cornwall híres partszakasza tetemekkel telt meg, és a helyiek segíteni akartak, a még élő partra vetődött állatokon. A helyszínre érkezők, már csak az elpusztult delfinek tetemeit láttták, némelyek az oldalukra fordultak, mások az hátukon lebegtek. Mi történhetett? Az egyik mentő elgondolkodott. Előző nap nagy delfinrajt látott a vízben. A kajakjával követe is őket egy darabig. Kint a nyílt tengeren, hadihajók, és helikopterek sorjáztak. Az öböl alig harminc centiméteres vizében, négy delfin vergődött.Farkúszójuk minden rántása közelebb hajtotta őket, a zátonyos részhez. A férfi a vízbe gázolt, megfordította a delfint, és lökött rajta egyet. A delfin némi tétovázás után, elúszott. Sorra megérkeztek a riasztott állatmentők. Kint a csatornában, több felnőtt, és fiatal egyed uszkált, szűk körökben. El kell távolítanunk, gondolták - az útból, az elpusztult egyedeket, utána pedig vissza kell terelnünk őket a tengerbe, a még élőket. Kevés az időnk, jön az apály. Az öböl partján, egymástól másfél méternyire, a vízből félig kint lévő delfin hevert. A férfi legugolt az iszapba, és maszírozni kezdte az egyiket, miközben megnyugtatóan beszélt hozzá. Megfogta az állat "csőrét" hogy a fejét a víz felett tarva, az levegőhöz jusson. A delfin időnként panaszosan "kattogott". A delfinek nincsennek hozzászokva saját testük súlyához, hiszen azt a víz tartja meg.Partra vetődve károsodhatnak a belső szerveik. Az állat egyértelműen szenvedett, majd a szívét meghallgatva, az állatorvos úgy döntött, hogy elaltatja. Ezután megkezdődött az időtlen harc, a még életben maradt delfinekért. Bőrüket vízzel locsolták, ill vizes ruhákkal fedték be, a kiszáradás ellen. Lassan csoportokba verődve, utat mutatva a delfineknek, elkezdték a fáradt állatokat, a csatorna kivezető nyillásához vezetni. Ekkor egy helikopter állt meg a levegőben, és az állatok újra megzavarodva, visszafelé akartak úszni.A bátorító szavakra, az állatok megnyugodtak, s két gumicsónak segítségével, utat mutattak a mentők, a szabadulás felé.Lefelé siklottak a csatornán, amikor ujabb delfineket mentő csoporttal találkoztak. Hozzájuk csatlakozva, már hatalmas raj delfin lendült előre, a nyilt tenger felé. Hatalmas tömeg figyelte őket. Egy jól megtermett delfin előre lendült, és mutatta az utat társainak. Az öböl közepén a delfinek izgalomba jöttek. Érzik a tenger szagát, állapította meg, egy "delfinsegítő"! Látszik, hogy örülnek - mondták sokan, fülig érő szájjal. Aztán elérkezett a varázslatos pillanat, amikor a vontató csónakok megálltak, egymás mellett.Sokan agódtak a delfinek életbe maradásáért.Vajon sikerül e nekik? Nem károsodott e a szervezetük?
Ezek az állatok a szárazföldön, a tengeri betegséghez hasonló állapotba kerülhetnek, és összezavarodhatnak. Mégis a mentés jól sikerült. A delfinek nagy ugrásokkal ünnepelték a visszatérést a tengerbe. A hazatérőket elkeserítette a parton heverő elpusztult delfinek látványa. Láttak már egy, egy delfint, partra vetődni, ám a tömeges partra vetődés okai ismeretlenek.Vannak akik a haditengerészet gyakorlatait okolják. Hasonló helyzetekben végzett kísérletek szerint, a hadihajók szonárja zavarja meg a tengeri emlősöket. De nem csak a haditengerészet felelős. Igen nagy jelentőséget tulajdonítanak, a nagy, modern eszközökkel felszerelt, polgári és kereskedelmi hajók, modern elektromos felszereltségének. Nem tudhatni, mennyiben zavarhatják meg, a delfinek, akár a bálnák, számunkra még érthetetlen tájékozódási rendszerét. Ma már a vízalatti zajok is, áttekinhetetlenek. Nem tudhatni, hogy egyes példányok , rajok, vonulásuk idején mennyire vannak kitéve, a mai hajóforgalom ártalmainak, általuk keltett zajhatásoknak, vagy akár az elektromos ill. mágneses mezők átrendeződésével, mennyire zavarhatják meg, az állatok közlekedési útvonalait. Köztudott, hogy sok tengeri állat a mágneses erővonalak által tájékozódik, ám a tudomány még teljesen értetlenül áll e kérdés elött. Az biztos, hogy megmagyarázhatatlan a delfinek, és sokszor a bálnák, partra vetődése, amit lehet, hogy a mi civilizációnk fejlődésének előtérbe helyezése okozhat! A feltevések megvannak. Az állatok pusztulása is! El kell tehát gondolkodni, hogy nem mi idézzük - e elő, ezeknek a kedves, és csodálatra méltó állatoknak a tájékozódási nehézségeiket, s ezzel talán halálukat is!?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése