2012. január 20., péntek

Láthatatlan emberek a kihalófélben lévő állatokért

Robert És Luke két rendkívüli fiatalember,akik az életüket tették föl, az afrikai szavannák, vadvilágának megmentésére.Céljuk megvalósítása érdekében, hat hetet töltenek el, minden külső segítség nélkül, a dél-aafrikai vadonban, hogy a rettegett ragozódók, és a hasonlóan veszélyes nagytestű kérődzők közt elvegyülve felvegyék a harcot, a környék legkegyetlenebb ragadozójával: az emberrel, melynek egyes példányai előszeretettel emelnek puskát, a legszigorúbban védett állatokra is. Orvvadászok elleniharcuk keretébe Robert és Luke beköltöztek a dél - afrikai vadonba, hogy jelenlétükkel állandó nyomás alatt tartsák a régióban garázdálkodó bünözőket. Munkájuk jelentősége túlbecsülhetetlen: Minden egyes általuk megtalált, és felszámolt csapda egy megmentett állatot jelent, minden egyes nyomozással töltött nap, közelebb hozza őket a nagy célhoz, a felfegyverzett banda leleplezéséhez. Harcuk egy cseppet sem veszélytelen, hisz ahogy maguk is tisztában vannak vele, a természetben csak egy nagyon vékony vonal választja el, a vadászt az áldozattól.
Luke és Robert orvvadászok elleni, hathetes hadjárata a félidejéhez közeledett,a dél - afrikai Krüger Nemzeti Parktól délre elterülő szavannás területen. Bár az effajta őrjáratok általában nem tartanak 10 - 14 napnál, Roberték a huzamosabb kint tartózkodás mellett döntöttek, hisz annak számos előnye is van: egyrészt több idejük van az illegális vadászok leleplezésére, másrészt egy hathetes szavannai lét, hathetes nem mosakodást jelent: azaz a járőrök az időszak második felére elveszítik ember-szagukat, miáltal könnyebben az orvvadászok által követett vadállatok közelébe kerülhetnek.
Láttam a filmeket: számomra e két fiatalember munkája és elkötelezettsége, s nem utolsó sorban hohozzáértése, lenyűgöző. Hatalmas kitartás, és lelkierő hajtja őket, akár a legéletveszélyesebb kalandokon keresztül. Ha lehet ezt kalandnak nevezni. Hosszú útjuk során sikerült orvvadászokat elcsípniük, nem egyet, nem kettőt, bár igen sokszor azt sem tudták, ki kerül ki e harcból győztesen. Ám mint mindig, a szerencse a jót védelmezőt mellé áll. S mint elmondták, remélik, hogy példájuk ha nem is rövid ídő alatt, de megállítja az esztelen írtást, a védett, alig pár száz egyeddel bíró vadállatok között, és nem egyszer magát a vadorzót sikerült bevonni, az orvvadászok elleni harcba. Sokszor az ölni kényszerülő szegény feketék felvilágosítása és vadorzók megfogására átképzett munkájuk után kapott honoráriumuk, jobban megéri az állatok védelmét, mint azok pusztítását. Sőt még segítségül is szolgál orvvadászként szerzett tapasztalatuk, a többiek elfogásában, az állatok megmentésében.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése