Visszavonuló sivatag, földművesek az afrikai Szahel fásításáért

A nyolcvanas évekre erősen megfogyatkozott Burkina Faso Ranawa nevű falujának lélekszáma. A lakosság fele ugyanis elvándorolt az aszály miatt."Olyan volt a föld mint egy repülőtér kifutópályáján a beton."- mondja Chris Reij, az amszterdami szabadegyetem munkatársa.Ekkor a Ranawában maradt földművesek megpróbálkoztak valami újjal, és a terméketlen barnára égett földek ma ismét zöldellnek. Segélyszervezetek támogatásával a helybeliek két egyszerű módszert sajátítottak el:az enyhén lejtős terepen köveket raktak le a rétegvonalak mentén, továbbá gödröket ástak a földeken. A kövek fent, lassították a csapadékvizek lefutását a lejtőkről, lehetővé téve a talajt megkötő fák és növények ültetését, a gödrökben pedig összegyűlt a víz, és átjárhatta a talajt. A földművesek trágyát és magokat raktak a gödrökbe, s újra teremni kezdett a köles és a cirok. A hatás minden várakozást felülmúlt: a terméshozam 50 százalékkal nőtt, a kutak nem száradtak ki, s a családok már nem vándoroltak el, hanem visszatértek a szarvasmarhatartáshoz, és a növénytermesztéshez.A Szahel- övezet teljes hosszában, Szenegáltól Etiópiáig, hasonló átalakulás megy végbe, noha nem azonos okok miatt,- magyarázza Lennart Olsson, a svédországi Lund város egyetemének munkatársa. Az 1960-as évek óta aszályos, elsivatagosodó térségbe, kezd visszatérni a növényzet egy része. Hogy miért? a talajvédelem és a vízmegőrzés mellett több eső esik, ezenkívül az aszály által leginkább sújtott területeken- például Szudánban-a földeket parlagon hagyták, így a fűfélék, cserjék és a fák, újra megtelepedhettek ott. A dúsabb növényzet több csapadékot hozhat, ami megint csak a növényzet terjedésének kedvez-és jobb élethez segítheti a világnak ebben a rendkívüli szegény térségében tengődő embereket.