A nagy utazók A darvak

Japánban Hookaido szigetén egy egyéves japán daru szárnyvégét megvillantva ugrik fel,udvarló vagy fenyegető tánca közben.Talán a mesékben vannak ilyen szép madarak.A darvak a legmagasabb és legelegánsabb röpképes madarak,amelyeket szépségükért, kecsességükért, valamint hosszú fárasztó vándorlásaikért tisztelnek.Sokféleségük talán olyan hatalmas és védendő mint vonulásuk, messzi tájakra.A kanadai darvak napnyugtakor hatalmas seregekbe gyűlnek a nebraskai Platte folyó fölött.A vonulás idején több mint félmillió kanadai daru pihen meg itt, mielőtt továbbrepülne a messzi északon lévő költőhelyek felé-a daruvonulás az egyik legnagyobb látványosság az állatvilágban. Az Oroszországból Spanyolországba tartó fiatal szürke daru teste elegánsan siklik Franciaország földje felett. A darvak aktív repüléssel akár ötven kilométert is megtehetnek óránként, ám szívesebben választják az energiatakarékos siklást, kihasználva a szeleket és a felszálló meleg légáramlatokat, a termikeket.

A darvak világa: A darvak igazi világpolgárok: a tizenöt faj öt földrészen van jelen, vonulásuk során sivatagok, hegyek, fagyott tundrák,valamint határok tucatjain repülnek át.Így ők a béke nagykövetei is, olyan népek között, amelyek összefognak, hogy megmentsék az elegáns madarakat, s megóvják sérülékeny élő és pihenőhelyeiket a mocsarakon, és füves pusztákon.Élőhelyeik elvesztése, és az ember terjeszkedése miatt sok, egykor jóval nagyobb területen honos faj- köztük a japán daru, a feketenyakú koronás daru, és az amuri daru- mára a parkok és rezervátumok védett területeire, sőt néha két ellenséges állam közti vitatott hovatartozású zónákba szorult vissza. Valójában a múlt mesél: a darvak ott vannak az egyiptomi sírokon, az orosz dalokban, az észak - amerikai indián törzsi totemeken, az ausztrál őslakosok táncaiban a görög - római mítoszokban , mozdulataik az ősi japán harcművészet mozdulatsoraiban.A szürke daru hűsége legendás. A faj a nagy elszigetelt mocsaras vidéken párban költ a legszívesebben. Csakhogy a hasonló élőhelyek egyre zsugorodnak, emiatt a darvak kénytelenek beérni a művelt területek közt rekedt lápréteggel. A darvaké a leginkább veszélyeztetett madárcsaládok közé tartozik, mivel az ember vadászta, üldözte, és terjeszkedésével az utolsó menedékeiből is kiszorította őket. Ősszel útban a telelőhelyre, majd tavasszal az északi költőhelyek felé haladva, vonulnak át fölöttünk.Útvonalaikat jó harmincezer év óta használják, ezek zömmel ma is az egykori Ős - Tisza és a mostani meder közötti terület fölött húzódnak.Valamikor itt szinte összefüggő mocsárvidék terült el.

A Hortobágyot övező kukoricatáblák egészen 1970-ig nem volt igazán vonzó e szép szürke madaraknak, aztán évről évre egyre többen lettek.Az utóbbi évtizedben számuk elérte a 60 70 ezer példányt és több "vendégéjszakát" körülbelül hat hetet töltenek nálunk.Újabban száz daru itt tölti a nyarat is.A daru alakja a magyar nép - és műköltészetben is feltűnik. Dalok, versek idézik, e kecses, szürke madarakat.Nagy a felelősségünk: ha már a darvak nem is fészkelnek többé Magyarországon, legalább maradjanak szívesen látott visszatérő vendégek.Ezért nem is kell olyan nagy áldozatot hoznunk.A kukoricatarlók késői beszántása, a vizes élőhelyek gondozása,éjszakázóhelyeik zavartalanságának megóvása, talán elegendő lesz ahhoz, hogy sok év múltán is részesei lehessünk a nagy látványnak, amint az elegáns szürke madarak méltóságteljes szárnycsapásokkal elrepülnek a lenyugvó nap irányába.