AZ ARAL - TÓ PUSZTULÁSA

Az Üzbegisztán és Kazahsztán határán található Aral -tó 1960 -ig, a Föld legnagyobb tava volt. Ez a lefolyástalan óriási víztömeg a száraz, forró nyarú és roppant hideg telű Turáni - alföldön helyezkedik el, hatalmas párolgási tömegét/65köbméter/év/ ezen időszakig - a csapadékmennyiségen/ 9 köbméter/ év/-túl az Amu -darja, Szir darja folyók pótolták, melyek a közép - ázsiai hegyvidék gleccsereiből táplálkoztak. A tó mára három kisebb tóra zsugorodott, korábbi 1040km3 -es víztömege 231 km3- re, kiterjedése 69,530 négyzetkilométerről 31 200 négyzetkilométerre csökkent, a két korábban tápláló folyó közül egyik sem éri el. Ez az ökológiai katasztrófa csak részben "köszönhető" a klímaváltozás hatásainak, mivel a folyók közel azonos vízmennyiséget szállítanak ma is.

Az 1950 - es évektől azonban a Szovjetunióban kitűzték a gyapottermesztés mindenáron történő növelését, mely területeket a két folyóból nyert vízzel öntöztek.A folyók a növekvő, s az immáron egyéb növénykultúrákra is kiterjesztett öntözés miatt hamarosan már csak a korábbi vízmennyiség egytizedét szállították a tóba, majd a természet eme köldökzsinórja végképp elszakadt. A kiszáradt tófenékről évente 100 millió tonna magas sótartalmú port repít szét a szél, s terít el, közel és távol. Korábban a víz felülete által képezett pára, amely megakadályozta a Szibéria felöl érkező zord, hideg levegő beáramlását, mára szabad utat kapott, ami az évi középhőmérséklet csökkenéséhez, s ezzel a gyapottermelés visszaszorulásához vezetett. A környezeti katasztrófa a közelben végzett szovjet vegyi fegyver - kísérletekkel kiegészülve a mai napig okoz az itteni településeken megbetegedéseket, mint pl. Nukuszban. Bár ezt, a mai szétesett Szovjetunió tagadja, ám totálisan hozzájárult egy hatalmas öko-katasztrófa kialakulásához, és a Föld e csodálatos jelenségét tették tönkre, lakóival együtt!

A PATAKKÁ ZSUGORODOTT JANGCE ESETE

Kevés dolog van, ami megrengethetné a dübörgő kínai gazdaságot,ám a sokak által nem kalkulált vízhiány komoly fenyegetést jelent. A legnagyobb ázsiai folyóra, a Jangcéra a kínai hatóságok a nemzetközi tiltakozások ellenére is hatalmas duzzasztókat építettek, az elmúlt években, hogy az árvízvédelmi feladatokon túl, a kifogyhatatlannak tűnő vízből biztosítsák az egyre nagyobb

energiaigényt a gazdaság számára. Tavaszra azonban kiderült, hogy a felelőtlen duzzasztó építések, nemcsak a Jangce alsóbb szakaszainak élővilágát fenyegetik, hanem az ott élők megélhetését, sőt a gazdaságot is. A szokatlanul kevés csapadék is hozzájárult ahhoz, hogy ötven éve nem látott szárazság kínozta, a tavaszi hónapokban Hubei tartományt, Sanghajt, Csiangszut, és Hunant, ahol 400 millió ember él. Májusra a Jangce alsóbb részein a hömpölygő folyó látványa helyett, néhol már csak csordogáló patakokra emlékeztetett, a legnagyobbb ázsiai folyó. Egyre több ember szomjazott, a megművelt területek pedig kiszáradtak, és az ipari létesítmények is sorra leálltak, pedig a kínai gazdaság negyven százaléka telepedett meg az amúgy vízben gazdag térségben. Napokon belül a helyzet annyira súlyossá vált, hogy 1300 tó teljesen kiszáradt, és 4 milliónál is többen szenvedtek a vízhiánytól. 3 millió állatnál is több szomjazott. A Jangce 220 km-es szakaszán hajózhatatlanná vált.

Ennek hatására a kínai szakemberek előszőr döntöttek úgy, hogy a felsőbb szinteken épített egyik duzzasztóból kiengedik a vizet. A 2 km-nél is szélesebb, és 180 km-nél is magasabb, Három Szurdok monstre víztározóját nyitották meg, és naponta 5 milliárd köbméter vizet pumpáltak az alsóbb szakaszokba, hogy helyreálljon valamennyire a régi élet. Nem kis árat fizettek a kínaiak a Jangce folyón emelt gátakért, családok ezreit költöztették ki, hagyatták ott otthonaikat, és árasztottak el hatalmas területeket. Ám a természet nagy úr, és megmutatja ekkora kizsákmányolás mellett, hogy mik is vagyunk mi itt a Földön. Kizsákmányolók, meglopók, a természet meglopói, ami aztán végzetes eredményekhez vezet.! Itt a példa a természet megmutatta most is, mire képes!!!

A HUNZÁK Attila leszármazottai a Himalájában

A tudomány mai ismeretei szerint csupán egyetlenegy embercsoport mentes a ráktól. Ez a teljes immunitást élvező kis közösség a Hunza törzs Kasmír északnyugati hegyvidékén, s tagjai híresen hosszú életűek. Legfontosabb táplálékuk a kajszibarack . Internetes oldalakon gyakran olvasható, hogy a hunza népcsoport tagjait nem sújtják az un. civilizációs problémák. Szívbetegségek, magasvérnyomás, daganatos megbetegedések. A nőknél ismeretlen a klímax, a férfiak még kilencven éves korukban is nemzőképesek. KIK AZOK A HUNZÁK:

A fehér hunokat, Attila hunjainak leszármazottait nevezik így. A mindössze 14 ezer főt számláló nemzetség, a Himalája hegyei között zárt völgyekben él, melyeket magas hágókon át, nehezen lehet megközelíteni. A Hunza völgy Kína, Tadzsikföld, és Pakisztán határán húzódik, ahová még nem jutott el a civilizáció romboló hatása. Több ezer éves földrajzi elszigeteltségüknek köszönhetően a hunzák egészséges és természetes életszokásokat követnek.

A pakisztáni - afgán - kínai határvidéken élő közöség szellemi néprajzáról, / pl. eddig nem ismert samanizáló/ szokásairól, könyvet is írt egy magyar szerző, Csáji László Koppány / Tündérek kihalófélben, - Hunoktól a Hunzakutokig-/.Csáji 2001 -es kutatóútját megelőzően nyolc évtizeddel egy világszerte nagyrabecsült brit sebész, és orvos Dr. Robert Mc. Carrison ezt írta az amerikai orvosszövetség újságjának, 1922 jan. 7 -i számában:" A hunzáknál nincs ismert rákos eset. Ennél a népnél hatalmas sárgabarack ligetek vannak. a Sárgabarackot a napon szárítják meg, és igen bőséges mennyiségben fogyasztják". Attila hunjainak rokonai megtanulták értékelni, és szerteágazóan felhasználni egyetlen gyümölcsüket: pl. édesítésre is aszalt kajszit használnak.

Mc.Carrisont Nagy Britannia kormánya nevezte ki a múlt század elején, a brit megszállás ideje alatt, India táplálkozásának megfigyelésére. A brit orvos főleg a Gilgit zóna szokásait írta le, Észak - India egyik tartományában, Észak- Kasmírban. Híressé azonban az tette, hogy fölfedezett egy népet a - Hunzákat - melynek nem voltak orvosaik, és kórházaik, fiaik mégis 100 éves életkort értek el, tökéletes életerőben és jó egészségi állapotnak örvendve. Hét évig tanulmányozta őket, s az akkori világ egyetlen népbetegségét sem fedezte fel náluk. A 90 -110 éves lakosok vizsgálata során kiderült, hogy vérnyomásuk, szívműködésük, és koleszterinszintjük normális. Életerejük titkát egyedül táplálkozási szokásaikban vélte megtalálni.

A Hunzák a zöldségeket és a gyümölcsöket, gabonaféléket, tejet és tejtermékeket főzés nélkül fogyasztják, húst pedig csak igen ritkán esznek. Egyáltalán nem használnak hántolt/ fehér/ rizst, cukrot, és sót, a szintetikus termékekről pedig még csak nem is hallottak. A hunzák földjén, ahol a pénz fogalmát nem ismerték, egy ember gazdagságát a birtokában lévő sárgabarackfák számából ítélték meg. Minden utazó említést tesz a Hunzák hatalmas sárgabarack ligeteiről. A nálunk is termő gyümölcsöt, ők az év minden szakában fogyasztják, amikor friss a termés, azt, de a magját nem dobják el, hanem a napon megszárítják, és elteszik télire.

Dr. Allen E. Banik szemorvos is felkerekedett, s kutatóútjáról, a Hunzák földje / Hunza Land - Whitehorn Publishing Co. 1960/ cimmel írt könyvet. Részletes beszámolókat ad benne, a hunzák életmódjáról. Feljegyezte pl. hogy a hunza felnőttek 50 gr. protein, 36 gr. növényi zsiradék, és 354 grm. szénhidrát elfogyasztásával, valamivel több mint 1900 kalóriát vesznek magukhoz naponta. Az összehasonlítás kedvéért a mai ember átlagosan 3300 kalóriát vesz magához. A kutatók megfigyelték azt is, hogy a hagyományos hunza étrend a mai átlagnál kétszázszor több nitrilozidot tartalmaz. A gabonafélékben, és a csonthájasok gyümölcsében, is előforduló nitrilozidok, - Dr. Ládi Szabolcs orvos meghatározásával -, olyan hatást fejtenek ki a szervezetben, hogy a daganatosan osztodó, ill a már daganatossá vált sejteket szelektíven, belülről úgymond megmérgezik és blokkolják a daganatsejtnek a további fejlődését.

A hosszú életű fehér hunok ivóvize a hegyi gleccserek olvadásából keletkező patakokból származik. Ez a víz tele van a kőzetekből kioldott ásványi anyagokkal, szinte fehér tőlük, ezért a hunzák a hegyek tejének is nevezik. Az ásványi anyagokban dús vizet a növények is felveszik, és elraktározzák. A hunzák sok ilyen növényt, pl. köles, hajdina, lucerna, ill. B17 vitaminban gazdag növényeket fogyasztanak, úgy mint pl. a sárgabarack magja. Az általuk elfogyasztott ásványi anyag több mint százszorosa annak, amit a jelenlegi civilizációnkban javasolnak az orvosok.

Hunza - föld e magas hegyvidék, igen kemény megélhetést nyújt az ott élőknek. Hosszú életük titka tehát a munka, az örökös mozgás mellett a mértékletes koszt, legfőképp a sok kajszibarack, s benne a sok A vitamin. A száz esztendőt megélt hunza ki van téve az erős szélnek, a zord télnek, és a tűző napnak, ám a mi társadalmunkban hatvanasnak tűnne.

A Földön élő hat leghosszabb életű népcsoport egyikének a fiai, a hunzák, napi 8 -10 órát töltenek a napon. Börükön mégsem jelennek meg káros elváltozások, mert- egy magyar családorvos véleménye szerint,- "a napsugárzás csak akkor lehet káros, ha az ásványi anyagok, és a vitaminok hiányától legyengült szervezetet éri az ultraibolya sugárzás"

Tulajdonképp ez az írás inkább egy gasztronómiai blogban kéne szerepeljen. Ám ha elgondolkodunk azon, hogy mennyire vagyunk részei mi is, a Föld harmóniájának, akkor már nem pusztán csak a bevitt kalóriák számítanak, s az ételek mennyisége, hanem az Isteni körforgás részeiként láthatjuk, az azt megőrző népek harmóniáját a természettel, s ezzel együtt egészséges életük következményeiként a Földdel való együttlét egységét, szépségét, és örök fenntarthatóságát.

A fényképen a Hunzák völgye látható, ill az oly értékes sárgabarack.

MITŐL TARKA EGY MADÁR

A tollak színeit elsősorban a bennük lerakódott pigmentek hozzák létre.

Melanin pigment: A legtöbb állat kültakarójában, a madarak tollaiban, az emlősök szőrében, de az emberek bőrében is található kisebb, nagyobb mennyiségben. Általában fekete, barna, sötétvörös, színeket okoz.

Karotin pigment: A madarak körében a leggyakoribb. A fényes sárga, narancs, és piros színekért felelős. A toll szerkezeti sajátosságai is létrehozhatnak bizonyos színeket, ezek gyakran irizáló / színjátszó / színek. Ilyenek gyakran megfigyelhetőek pl. a galambok nyakán lévő zöldes, bíboros, fémes fény.

A bálnák nem énekelnek, hanem beszélgetnek!!

Egy amerikai kutatócsoport megfigyelte, hogy az óceánok különböző területein élő kék bálnák nagyon gyorsan, és száz százalékos biztonsággal azonosítják társaikat, csapattagjaikat. A bálnák kommunikációjának vizsgálatával, jöttek rá a rejtély kulcsára. Az egyes csoportok más, és más "dialektust" használnak. A Csendes - óceán keleti területén, valamint az Atlanti óceán nyugati, ill keleti térségében élő nagytestű emlősök "beszédének" ritmusa, hangszíne, stílusa, hangmagassága, jelentősen eltér egymástól, így egyfajta dialektusnak tekinthető. Hogy a jelenség genetikai vagy egyéb okokra vezethető - e vissza, egyenlőre még vizsgálják. Viszont az is igaznak bizonyul, hogy "beszédüket" a területükön áthaladó hajók, és tengeralattjárók okozta zajok, nagymértékben befolyásolják. Sok esetben ezzel magyarázható eredeti úticéljuk megváltoztatása, a csapattól való elszakadásuk, sokszor az eredeti iránytól való eltérésük, ami sokszor a halálukat is okozza. Lásd: partra sodródás! Ilyenkor elveszítik egyéni dialektusban "beszélő" társaikat, mágneses vonalaik összezavarodnak, melyek alapján közlekednek, így beszéd, és tájékozódás híjján következik be a tragédia. Hiszen azt is megfigyelték a tudósok, mennyire sokoldalú ez a "beszéd", és mennyire életet jelentő, hiszen tájékozódásuk fontos kelléke. Sőt a közös vadászatok alkalmával, szinte osztogatják egymás közt a parancsokat, a mind eredményesebb vadászat érdekében. A kutatók szerint vannak, un."hibrid" hangzások is, amelyekben a különböző dialektusok keverednek, de az szintén nem ismert még, hogy ezek a hangok " egy nagy közös nyelv" részei, vagy egy olyan eltévedt egyedtől származnak, amely még nem sajátította el a csapat közös nyelvét. Magam láttam filmen, s hallottam, amint hallatták hangjukat, persze a kívülálló számára ez gyönyörűség, de a kutatók már olvasni tudnak belöle. Reméljük megmaradó létüket, e rejtély megfejtésének szentelő kutatók jóvoltából, egyszer olvasni fogunk " szavaikból" és egyszer mi is érteni fogjuk őket. Kevesebb lesz, e gyönyörű lények titkai, jobban megértjük majd élővilágunk rejtelmeit. Én már alig várom! Hisz egy bálna látványa is lenyűgöző, hát még ha ismerni is fogjuk, ma még számunkra ismeretlen viselkedésük titkait. Vigyázzunk hát rájuk. Ki tudja milyen gyönyörűségek megismerése vár még ránk!