"van-e szebb, mondd, a tevekanca hosszúpillás szeménél?" Töredékek a tevéről
Miért teve a teve?- kérdezi Devecseri Gábor Állatkerti útmutatójában, s felel is rá:Mivel ez a neve". S folytatódik a versike:"Ha más neve volna,/ már nem teve volna".Sokszor és sokan találkozunk, ezzel a mondókával, s valójában a hangzás, az esztétikai élmény, elrejti a benne rejlő valós kérdést: mit jelent a szó?Hogyan és mikor került a magyarok szókincsébe, és hogyan ismerték meg őseink, ezt az állatot? Csupa érdekes kérdés melyre választ, csak megközelítőleg tudunk adni.
A magyar szó, ótörök eredetű, Vámbéry Ármin a"több", "halom" jelentésű szóval rokonította, ami "halmos", azaz "púpos"állatot jelent.Az őstörténet kutatói az életmód, és a nyelvi emlékek alapján feltételezik,hogy a magyarok a honfoglalás előtti korszakban, találkoztak ezzel a rendkívüli hasznos állattal. Akkor amikor ezek az állatok, a nomadizáló életmód szerves tartozékai voltak a sztyeppei élet során,S mint ilyenek, a magyarok talán magukkal is hozhatták a Kárpát medencébe.Ezt különféle dokumentumok is megerősítik, s erre vallanak, Anonymus feljegyzései is már, mint amelyekben többször is előfordul a teve, a lovakkal párhuzamosan,mint ajándék vagy adás-vétel tárgya.A tatárjárás idején elmaradnak az emlékek, majd újra előbukkannak, a török hódoltság idején.Később a teve a törökökkel együtt eltűnik, s mint már furcsa keleti egzotikus állat,melyek inkább csak állatkertekben látható. A sztyeppei nomadizálás, egyik kisegítő állataként ismert teve, az életmód változásával eltűnt, a magyarok történetében háttérbe szorult, majd az éghajlati tényezők hatására eltűnt.Márpedig ismert, hogy az ember a földrajzi, és éghajlati körülményektől függően, különböző ásványok, növények, és állatok felhasználásával biztosította élelmét,ruházatát, fegyverét, higiéniai és gyógyászati eszközeit. A kultúrtörténetből tudjuk, hogy a kollektív emlékezetben mélyen gyökereznek ezek az elemek, és történeti változások ellenére hosszú ideig hozzátartoznak az adott civilizációhoz. Az idegenek, éppen ezekkel az emblematikus elemekkel azonosítják, az adott népet vagy civilizációt.Így lett például a lótusz az egyiptomi, az elefánt az indiai civilizáció megjelenítője, a bölény az észak-amerikai indiánoké, míg a ló a nyugat- ázsiai nomád állattenyésztőké.S gondolkodásunkban így kapcsolódik össze az egypúpú teve, és a beduin arabok kultúrája.Az egypúpú teve, vagy dromedár a teve- és lámafélék családjába tartozik, kérődző állat, ami az Atlanti-óceánig húzódó száraz klímájú sivatagos területeken él.Több fajtája van, de jellemzően a hátasállatként, vagy teherhordóként használt változatát szokták megkülönböztetni. Végtelenül igénytelen állat. Míg a legtöbb legelő haszonállat megfelelő mennyiségű és minőségű takarmányozást igényel, a teve hosszú évszázadok alatt alkalmazkodott, a sivatagos , félsivatagos körülményekhez.Európai szemmel szárazságtűrő igénytelen állat,de egyes beszámolók szerint, az alpesi dús legelőkön rosszul érzi magát, mert nem talál megfelelő sótartalmú táplálékot, és nem bírja a dús páratartalmat sem. Ilyen helyen betelepítve, hamarosan leromlik, elpusztul, míg eredeti élőhelyén,25-40 évig is él. A teve kultúrtörténeti jelentőségre azzal tett szert, hogy alkalmas a sivatag átszelésére, hogy lehetőséget teremtett, az addig be nem járható földterületek meghódítására.Teve nélkül nem lehet elképzelni a sivatagi életet. Sokoldalúan szinte minden ízében hasznosítják.Élelmet ad, szállítóeszköz, vagyontárgy, gazdasági ügyletekben csereeszköz,hozomány.Lehet vérdíj, szerencsejáték tétje, és az iszlám elötti korszakban áldozati állat.A beduin a teve tejét issza víz helyett, hogy a vizet, az állatok számára megőrizze, de szükség esetén a megcsapolt állat vérével oltja szomját. sőt mendemondák keringenek arról, hogy szükség esetén, a teve gyomrából hánytatással nyernek vízet, vagy egy idősebb állatot vágnak le, és az annak gyomrában lévő folyadékkal oltják szomjukat.Ünnepi lakomán tevehúst adnak, bőréből tömlőket készítenek,szőréből sátorponyvát vagy takarót szőnek, mint ahogy Kersztelő Szent János viseletéből is emlékszünk erre.Trágyáját összegyűjtik, megszárítva tüzelőként használják, vizeletével hajat ápolnak, és alkalmanként hatásosan gyógyítanak vele.Évszázadok mentek birodalmak hullottak,és a tevére támaszkodó nomád életmód a mai napig fenn maradt.Úgy ahogy a Korán is megfogalmazta:" És a jószágokat is megteremtette Isten nektek.Tőlük vannak meleg ruháitok,különféle hasznotok, és belőlük esztek. És szépséget leltek bennük, amikor este behajtjátok, reggel pedig kihajtjátok azokat.És szállítják a terheiteket olyan vidékre, amit csak üggyel-bajjal érhetnétek el.Bizony a ti Uratok jóságos és könyörületes... /Simon Robert fordítása a Koránból/Más klimatikus és éghajlati viszonyok szülötteként, rendkívüli csúnya, és szubjektív a megítélése.Nem akarom itt az eltúlzott szörnyű tulajdonságokat leírni. Elfogult, megalázó, egy olyan állat részére, akik, életeket szolgálnak, testük minden pocikájával. Én nem tudok hasznos állatra rosszakat ill. megjelenésével kapcsolatban, undorító dolgokat leírni.Ez az állat amióta az Isten megteremtette, csak munkát kapott, és az emberek szolgálatát, a legnehezebb körülmények között.Valóban vannak érdekes testi tulajdonságaik."Testalkatuk nem szép, / különben hogy ülnének rajtuk, hogyan cipelhetnének, hosszú kilométereket, ha szépek lennének? Ezt én kérdezem?A mellen könyökön, csánkon, megkérgesedett helyek vannak, /Láttak már tevét leülni úgy, hogy gazdája könnyen, felkapaszkodjon rá?/ /az én megjegyzésem/. Szemei nagyok, /szerintem gyönyörű,/ a felső ajak rálóg az alsóra.A fejen mirigyek találhatók, amelyek undorító fekete váladékot, termelnek, különösen párzás idején "Hátsó combjaik csaknem elállnak a testtől." a bemutatás még sokat foglalkozik a teve éktelen hangjával, a csődörök hangzacskójával, ami szintén párzás idején csap éktelen lármát.Mindez a magyar Brehm könyv leírása alapján íródott így, mely mintegy összegzésül kimondja:hogy a teve"ordításával épp úgy gyötri az ember fülét, mint bűzével az orrát" és kimondhatatlanul ostobának kinéző fejével, gyötri a szemet". S még folytathatnám, ám a hangnem világosan kimutatja, hogy a teve nem tekinthető a szerző kedvenc állatának. Nem csoda, ha a közvélekedés többnyire azonosul ezzel az attitűddel, és inkább idegenkedve mint elfogadással közelít a köpködő tevéhez. Ezzel szemben a beduinok különlegesen pozitív viszonyban vannak a tevékkel, amit mintegy alteregójuknak tekintenek. Az arab beszámolók szerint, a végtelen sivatagi úton, a tevével utazó beduin énekkel, hosszú monológgal biztatja útitársát, megosztja vele élelmét, minden tekintetben gondját viseli, és vigyáz rá. S ez a különleges viszony tükröződik az arab nyelvben is, amiben tényszerűen több száz kifejezés van, ami a tevét jelenti, miközben pusztán az életkort, a fogzást, a szint, vagy a sérülékenységét fejezi ki. Tehát az arab kultúrában szervesen épült be a teve megbecsülése, s jelennek meg dalaikban, művészetükben, s a klasszikus költészet alkotásai őrzik a tevék nyilvánvaló megbecsülését. A tudós hagyomány az iszlám előtti költészet kiemelkedő alakjának, a VI.századi Tarafa Ibn-al-Abd egyik költeményének tulajdonítja a legszebb tevejellemzést, amit arab nyelven készítettek. Az alábbi részlet ízelítőt ad a teve beduin szempontból értékes tulajdonságaiból: gyorsaság, erő érzékenység, robusztusság, kitartás , egyúttal a sivatagi élet világa is feltárul a hasonlatok, néha meglepő azonosítások során.Qaszida e dicsőítő költemény neve, melyet egyszer majd leírok.Számomra különös gyönyörűség olvasni, és látni általa a régmúlt nomád arab világot. Ilyen szép leírások vannak benne:" a zuhatag leereszkedik a felhőkből, mintha megfejték volna őket mint a tevéket", vagy " a felhők futása olyan, mint a vágtázó tevéké". Ma már az arab világban kitüntetett helyzetét jelzik, a hagyományos és rendszeres tevefuttató versenyek.Egy ilyen Rijad melletti versenyen közel háromezer teve vett részt.Az állatokat már négy héttel a verseny helyszinére vitték gyakorlatoztak velük,majd egy reggeli gyorsabb ,és egy esti lassabb versenyen indították őket. A versenyt ünnepséggel, lakomával zárják, ugyanilyen versenyekkel szórakoztatják a nagyközönséget, az Emirátusokban, és észak-afrikai arab országokban is. A dromedár kultúrtörttörténete izgalmas világnak ígérkezik, amiben gazdasági, történelmi, és biológiai megfontolások mellett, fontos szerepe lehet a művészi megjelenítésnek is, akár rajzos, akár elbeszélő költészetről legyen szó. Talán nem tévedünk, - hogy Nemes Nagy Ágnes csodálatos versének- A Föld emlékei- helye lesz, egy ilyen kultúrtörténeti összefoglalóban:" Mikor leszálltam a tevéről és adtam neki egy darab lepényt, hogy kapta el roppant lapátfogaival.Milyen nagy csúnya fej ilyen közelről, de van- e szebb, mondd, a tevekanca hosszú pillás szeménél?"
A magyar szó, ótörök eredetű, Vámbéry Ármin a"több", "halom" jelentésű szóval rokonította, ami "halmos", azaz "púpos"állatot jelent.Az őstörténet kutatói az életmód, és a nyelvi emlékek alapján feltételezik,hogy a magyarok a honfoglalás előtti korszakban, találkoztak ezzel a rendkívüli hasznos állattal. Akkor amikor ezek az állatok, a nomadizáló életmód szerves tartozékai voltak a sztyeppei élet során,S mint ilyenek, a magyarok talán magukkal is hozhatták a Kárpát medencébe.Ezt különféle dokumentumok is megerősítik, s erre vallanak, Anonymus feljegyzései is már, mint amelyekben többször is előfordul a teve, a lovakkal párhuzamosan,mint ajándék vagy adás-vétel tárgya.A tatárjárás idején elmaradnak az emlékek, majd újra előbukkannak, a török hódoltság idején.Később a teve a törökökkel együtt eltűnik, s mint már furcsa keleti egzotikus állat,melyek inkább csak állatkertekben látható. A sztyeppei nomadizálás, egyik kisegítő állataként ismert teve, az életmód változásával eltűnt, a magyarok történetében háttérbe szorult, majd az éghajlati tényezők hatására eltűnt.Márpedig ismert, hogy az ember a földrajzi, és éghajlati körülményektől függően, különböző ásványok, növények, és állatok felhasználásával biztosította élelmét,ruházatát, fegyverét, higiéniai és gyógyászati eszközeit. A kultúrtörténetből tudjuk, hogy a kollektív emlékezetben mélyen gyökereznek ezek az elemek, és történeti változások ellenére hosszú ideig hozzátartoznak az adott civilizációhoz. Az idegenek, éppen ezekkel az emblematikus elemekkel azonosítják, az adott népet vagy civilizációt.Így lett például a lótusz az egyiptomi, az elefánt az indiai civilizáció megjelenítője, a bölény az észak-amerikai indiánoké, míg a ló a nyugat- ázsiai nomád állattenyésztőké.S gondolkodásunkban így kapcsolódik össze az egypúpú teve, és a beduin arabok kultúrája.Az egypúpú teve, vagy dromedár a teve- és lámafélék családjába tartozik, kérődző állat, ami az Atlanti-óceánig húzódó száraz klímájú sivatagos területeken él.Több fajtája van, de jellemzően a hátasállatként, vagy teherhordóként használt változatát szokták megkülönböztetni. Végtelenül igénytelen állat. Míg a legtöbb legelő haszonállat megfelelő mennyiségű és minőségű takarmányozást igényel, a teve hosszú évszázadok alatt alkalmazkodott, a sivatagos , félsivatagos körülményekhez.Európai szemmel szárazságtűrő igénytelen állat,de egyes beszámolók szerint, az alpesi dús legelőkön rosszul érzi magát, mert nem talál megfelelő sótartalmú táplálékot, és nem bírja a dús páratartalmat sem. Ilyen helyen betelepítve, hamarosan leromlik, elpusztul, míg eredeti élőhelyén,25-40 évig is él. A teve kultúrtörténeti jelentőségre azzal tett szert, hogy alkalmas a sivatag átszelésére, hogy lehetőséget teremtett, az addig be nem járható földterületek meghódítására.Teve nélkül nem lehet elképzelni a sivatagi életet. Sokoldalúan szinte minden ízében hasznosítják.Élelmet ad, szállítóeszköz, vagyontárgy, gazdasági ügyletekben csereeszköz,hozomány.Lehet vérdíj, szerencsejáték tétje, és az iszlám elötti korszakban áldozati állat.A beduin a teve tejét issza víz helyett, hogy a vizet, az állatok számára megőrizze, de szükség esetén a megcsapolt állat vérével oltja szomját. sőt mendemondák keringenek arról, hogy szükség esetén, a teve gyomrából hánytatással nyernek vízet, vagy egy idősebb állatot vágnak le, és az annak gyomrában lévő folyadékkal oltják szomjukat.Ünnepi lakomán tevehúst adnak, bőréből tömlőket készítenek,szőréből sátorponyvát vagy takarót szőnek, mint ahogy Kersztelő Szent János viseletéből is emlékszünk erre.Trágyáját összegyűjtik, megszárítva tüzelőként használják, vizeletével hajat ápolnak, és alkalmanként hatásosan gyógyítanak vele.Évszázadok mentek birodalmak hullottak,és a tevére támaszkodó nomád életmód a mai napig fenn maradt.Úgy ahogy a Korán is megfogalmazta:" És a jószágokat is megteremtette Isten nektek.Tőlük vannak meleg ruháitok,különféle hasznotok, és belőlük esztek. És szépséget leltek bennük, amikor este behajtjátok, reggel pedig kihajtjátok azokat.És szállítják a terheiteket olyan vidékre, amit csak üggyel-bajjal érhetnétek el.Bizony a ti Uratok jóságos és könyörületes... /Simon Robert fordítása a Koránból/Más klimatikus és éghajlati viszonyok szülötteként, rendkívüli csúnya, és szubjektív a megítélése.Nem akarom itt az eltúlzott szörnyű tulajdonságokat leírni. Elfogult, megalázó, egy olyan állat részére, akik, életeket szolgálnak, testük minden pocikájával. Én nem tudok hasznos állatra rosszakat ill. megjelenésével kapcsolatban, undorító dolgokat leírni.Ez az állat amióta az Isten megteremtette, csak munkát kapott, és az emberek szolgálatát, a legnehezebb körülmények között.Valóban vannak érdekes testi tulajdonságaik."Testalkatuk nem szép, / különben hogy ülnének rajtuk, hogyan cipelhetnének, hosszú kilométereket, ha szépek lennének? Ezt én kérdezem?A mellen könyökön, csánkon, megkérgesedett helyek vannak, /Láttak már tevét leülni úgy, hogy gazdája könnyen, felkapaszkodjon rá?/ /az én megjegyzésem/. Szemei nagyok, /szerintem gyönyörű,/ a felső ajak rálóg az alsóra.A fejen mirigyek találhatók, amelyek undorító fekete váladékot, termelnek, különösen párzás idején "Hátsó combjaik csaknem elállnak a testtől." a bemutatás még sokat foglalkozik a teve éktelen hangjával, a csődörök hangzacskójával, ami szintén párzás idején csap éktelen lármát.Mindez a magyar Brehm könyv leírása alapján íródott így, mely mintegy összegzésül kimondja:hogy a teve"ordításával épp úgy gyötri az ember fülét, mint bűzével az orrát" és kimondhatatlanul ostobának kinéző fejével, gyötri a szemet". S még folytathatnám, ám a hangnem világosan kimutatja, hogy a teve nem tekinthető a szerző kedvenc állatának. Nem csoda, ha a közvélekedés többnyire azonosul ezzel az attitűddel, és inkább idegenkedve mint elfogadással közelít a köpködő tevéhez. Ezzel szemben a beduinok különlegesen pozitív viszonyban vannak a tevékkel, amit mintegy alteregójuknak tekintenek. Az arab beszámolók szerint, a végtelen sivatagi úton, a tevével utazó beduin énekkel, hosszú monológgal biztatja útitársát, megosztja vele élelmét, minden tekintetben gondját viseli, és vigyáz rá. S ez a különleges viszony tükröződik az arab nyelvben is, amiben tényszerűen több száz kifejezés van, ami a tevét jelenti, miközben pusztán az életkort, a fogzást, a szint, vagy a sérülékenységét fejezi ki. Tehát az arab kultúrában szervesen épült be a teve megbecsülése, s jelennek meg dalaikban, művészetükben, s a klasszikus költészet alkotásai őrzik a tevék nyilvánvaló megbecsülését. A tudós hagyomány az iszlám előtti költészet kiemelkedő alakjának, a VI.századi Tarafa Ibn-al-Abd egyik költeményének tulajdonítja a legszebb tevejellemzést, amit arab nyelven készítettek. Az alábbi részlet ízelítőt ad a teve beduin szempontból értékes tulajdonságaiból: gyorsaság, erő érzékenység, robusztusság, kitartás , egyúttal a sivatagi élet világa is feltárul a hasonlatok, néha meglepő azonosítások során.Qaszida e dicsőítő költemény neve, melyet egyszer majd leírok.Számomra különös gyönyörűség olvasni, és látni általa a régmúlt nomád arab világot. Ilyen szép leírások vannak benne:" a zuhatag leereszkedik a felhőkből, mintha megfejték volna őket mint a tevéket", vagy " a felhők futása olyan, mint a vágtázó tevéké". Ma már az arab világban kitüntetett helyzetét jelzik, a hagyományos és rendszeres tevefuttató versenyek.Egy ilyen Rijad melletti versenyen közel háromezer teve vett részt.Az állatokat már négy héttel a verseny helyszinére vitték gyakorlatoztak velük,majd egy reggeli gyorsabb ,és egy esti lassabb versenyen indították őket. A versenyt ünnepséggel, lakomával zárják, ugyanilyen versenyekkel szórakoztatják a nagyközönséget, az Emirátusokban, és észak-afrikai arab országokban is. A dromedár kultúrtörttörténete izgalmas világnak ígérkezik, amiben gazdasági, történelmi, és biológiai megfontolások mellett, fontos szerepe lehet a művészi megjelenítésnek is, akár rajzos, akár elbeszélő költészetről legyen szó. Talán nem tévedünk, - hogy Nemes Nagy Ágnes csodálatos versének- A Föld emlékei- helye lesz, egy ilyen kultúrtörténeti összefoglalóban:" Mikor leszálltam a tevéről és adtam neki egy darab lepényt, hogy kapta el roppant lapátfogaival.Milyen nagy csúnya fej ilyen közelről, de van- e szebb, mondd, a tevekanca hosszú pillás szeménél?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése