2010. november 7., vasárnap

Returjeggyel a pokolba ! Katasztrófaturizmus

Őszinte érdeklődés vagy közönséges kukkolás? Mi az indíték, a cél? Látni a pusztulást? Részvét testközelből?Embertelen kíváncsiság? Emberi gesztus? Morbid horroréhség?Bánat, gyász?Egyszerűen csak jelen lenni, akkor és ott, a fontos történéskor, mely úgy lehet az emberiség, bolygónk sorsára kihathat? Katasztrófaturizmus.Terjedőben itthon is. Lehet, hogy a vörösiszap-katasztrófához is szerveznek utat? " Repüljön 1300 dollárért Grönlandra, és piknikezzen Kangerlussuaqban, a gleccseren a 250 láb magas jégfal tövében!"Könnyen lehet, hogy képzelt hirdetésünk szövege, majdnem teljesen megegyezik a Baltimorban feladott valóságos változatéval. És kisértetiesen rokon egynémely csernobilba csábító ajánlattal.Az angol Guardian egy száma, levlap a pokolból címmel közölt riportot az 1986-os reaktorkatasztrófa helyszínéről.A tudósító részt vett egy fejenként 139 fontért szervezett egynapos úton. A cikk nem minden alap nélkül, Csernobilt egy alvó oroszlánhoz hasonlítja. És ha egy oroszlán alszik - figyelmeztet -ne nyitogassuk a ketrecét. A katasztrófaturizmusnak tehát veszélyei is vannak.De akadnak akik épp ezt keresik benne !

SZÖRNYŰSÉGHISTÓRIA Nem ma kezdődött, nem is tegnap.Gondoljunk csak a gladiátorok élethalálharcára a Római Birodalom arénáiban!A nyilvános kivégzésekre! A halottasházak iránti érdeklődésre a viktóriánus Angliában .A katasztrófatörténelem egyidős az emberiséggel. Földrengések szökőárak, tűzvészek ,repülőbalesetek. Tömeghalál, járványokban, csatákban. Olykor az emberi kíváncsiság is katasztrófális. Riasztó! Olykor meg, sokkal- sokkal többször hajtóerő, a haladásé. Jó is, rossz is. Hol a határ? Nehéz megvonni. Itt van mindjárt az időmesszeség. Feloldozó, megszépítő, kétségtelen. Nem ugyanaz, turistaúton megnézni a Vezúv majd 2000 éve halálba dermedt áldozatait,mint autóbuszba ülve akkor New Orleansba utazni , amikor a Katrina hurrikán épphogy csak elhagyta a város maradékait. Mert így történt .

"SZÉGYELJÉTEK MAGATOKAT" csakhogy majd minden éremnek van másik oldala. Ennek is 2005-ben ,New Orleansban a nincstelen és hontalantúl élők egy része, érthető okokból megbotránkozott, és "szégyeljétek magatokat " kiáltásokkal illette a sajátságos "halálközeli élményt" keresőket. Mások viszont , különösen az első sokk elmúlta után,úgy gondolták, jó ha ott vannak a turisták, és a tévé stábok kamerái, hiszen így nem lankad majd a rájuk irányuló figyelem. Annak idején a cunami áldozatai is, igyekeztek a maguk javára fordítani az érdeklődést. És ne vitassuk , vannak akiket a részvét, a kegyelet ,sarkall arra, hogy a pusztulás helyszinén megjelenjenek. Nem hiába kapott nevet az úgynevezett bánat vagy gyászturizmus. Milliók látogattak már el, a náci népirtás tetthelyeire , nagy katonai temetőkbe, koszorúznak sok országban az ismeretlen katona sírjánál, itthon az aradi tizenhármak emlékhelyein, a közelmúltbéli csejtei légi szerencsétlenség helyén. Ezenközben pedig tudjuk, hogy többet lássanak, sokan lassítanak kocsijukkal, amikor egy egy balesethez érnek. Nem vitás akarva - akaratlan mindannyian katasztrófaturisták vagyunk. Nézzük ,"fogyasztjuk" a televíziós híradók néhol már horrorisztikus képeit, beszámolóit.Kétségtelen, hogy a média a fekete turizmus egyik ihletője. Az ilyen kis világvégékből lesz a nagy világvége .Igaz hozzá már nem kéne elzarándokolnunk.Ő ugyanis házhoz jönne!

1 megjegyzés:

  1. Úgyhiszem az sem mindegy, milyen szándékkal látogat valaki a katasztrófa súlytotta helyekre! Pusztán csk nézelődni akar, vagy talán mélyen megrendülve segíteni!

    VálaszTörlés