A TUDATFORMÁLÁS "ÁRA"

Nejlonzacskók milliárdjai fogynak el az európai nagyáruházakban, hogy azután feladatukat beteljesítve kukákban, vagy netán eldobva az utcákon, tereken, nem egyszerre folyókban, természetes élővizekben végezzék. Nagy Britanniában már öt évvel ezelőtt sikerült az embereket rávenni arra, hogy tartós szatyrokat használjanak az ingyen elvihetők helyett. Az áruházakkal közösen környezetvédelmi megszervezett kampány olyan jól sikerült, hogy 2006 és 2009 között a brit vásárlók,negyven százalékkal kevesebb nejlonszatyrot használtak fel. 5 évvel ezelött még 11 milliárd nejlonszatyor feldolgozásáról, összegyűjtéséről, vagy az általuk okozott szennyezésekről kellett gondoskodni, Ám három évvel később már alig több, mint a fele talált gazdára a kasszánál. Amikor a brit újrahasznosítási ügyekkel foglalkozó miniszter is hátradőlhetett volna a székében, kiderült, hogy ez a környezetbarát trend megtorpant, 2010 - ben ismét több nejlon fogyott. A háttérben az elemzők szerint egyrészt a gazdasági válság áll, amely minden másról elfordítja a figyelmet, másrészt úgy vélik, hogy a lanyhuló "zöld" lelkesedést újból tüzelni kell egy figyelemfelhívó kampánnyal. Lord Hernley újrahasznosításért felelős szakminiszter szerint, az áruházaknak mindent meg kell tenniük, hogy a kedvezőtlen arányt visszafordítsák, míg mások szerint magukat a vásárlókat kell heti egy helyett a napi bevásárlásokra ösztönözni. Akkor talán a pamutszatyrokba, és a tartós hűségszacskókba is befér a bevásárolt árú, és az emberek nem nejlonzacskókba pakolnak fizetéskor.Walesben azonban nem várnak újabb kampányokra! Akárcsak nálunk,már ott is pénzbe kerül a szatyor.Öt penny az ára, és máris érezhető a lanyhuló érdeklődés, a szatyrok iránt. A sikeren felbuzdulva Észak-Írországban is gondolkodnak a fizetős megoldásért.

És most elmesélem a magam véleményét e kis országban tapasztaltakról, nejlonzacskó ügyben.

Elhatározás kérdése minden. Ha állok a sorban és látom, hogy mekkora mennyiségű műanyagba kerül az a rengeteg árú, amit az előttem lévő vásárlónak bepakolt a pénztáros kisasszony, eszeveszettül megfájdul a gyomrom,- melléktünet-, mert ez a tünet a már felgyülemlett idegességtől van. Ezért mondtam, hogy döntés kérdése az egész! Vagy eldöntöm, hogy ha a boltba megyek, legyen az kicsi akár nagy, távoli, s akár gyakran, vagy ritkán látogatott, viszek magammal szatyrot. Ha nem döntöm el, tehát "törődik a fene az egésszel" álláspont az uralkodó, akkor határozhat bárki bárhogy, a T .állampolgár legfeljebb háborogva de fizetni fog, akárhány nejlonzacskóra is lesz szüksége! Tehát ott tartunk, hogy nem marad más, mint az átkozottul nehéz szszifuszi munka, azért nehéz, és sziszifuszi, mert annyira sok a fej, amibe el kéne ültetni a környezetünk védelmének csiráját, hogy szinte megoldhatatlannak tűnő feladat. Szerintem a gyerekek az egyetlen szál ahol,  el lehet indulni, és nevelésük legfontosabb vezérfonala a környezetvédelem legyen. Mert a gondolkodásmód igen erősen kódolt egyes, kettes, felnőtt

begyepesedett fejekben. Voltam /sehol nem kérek zacskót, és ha adni akarnak, szólok hogy nem kérek/ ahol egészen egyszerűen, különcködőnek írtak, ill. mondtak, kisebb veszekedés okozója lettem, sietve húztam az irhámat! Mert azt is megkérdezhetném?: Miért is pakolják a gyógyszert, igen sok gyógyszertárban nejlonzacskóba? Miért is? Mert az újrahasznosított papír drágább. Igen rövid távon, ám hosszabb távon bőven megtérül! És a nagy bevásárlóközpontokban ,miért is szinte soron jön, rakódik , gurúl, a pénztáros keze alá, a műanyag zacskó! Miért is? Mert így nagyobb a "konkurenciára mért csapás. Egy szó mint száz, gondolkodjunk el, azon, hogy hogyan is akarjuk szállítani becses csomagjainkat, netán egy egy magunkkal vitt cekker, szatyor kosár, s egyéb alkalmatossággal! Jár -e a Földünknek ekkora megkönnyebbülés . Még annyit: ne higgyünk abban, hogy "mert ez gyors lebontású műanyag"! Nem, ez szemét, az emberek szemete, amit nyomként ,akár szemétként, akár vesződségként hagyunk itt az utókornak! Köszönöm annak aki elolvasta! Remélem innentől csakis otthonról visz bevásárlószatyrot!

Napjainra mindösze háromezerre zsugorodott a világ tigrisállománya

Oroszországban nemzetközi fórum kezdődött annak érdekében, hogy megmentsék a vadon élő tigriseket a kihalástól. Napjainkra mindössze háromezerre zsugorodott a vadon élő tigrisek állománya, ami egy részét a szibériai, vagy amúri tigrisek száma, és a kevés délkeleti részeken élő, szumátrai ill. indiai tigrisek teszik ki.Az amúri tigrisek száma kb. 300-400 között mozog. Úgy vélem ez halálosan komoly, és a végső órára okot adó tény!
Száz évvel ezelött a tigrisek száma még százezerre tehető volt,valós tény. 13 ország vezetői arról próbálnak megegyezni Szentpéterváron, miként segíthetnének a kihalás szélére jutott fajon. A célok közzé tartozik, hogy 2022 re megduplázzák a tigrisek számát.

A fenti képen egy amúri tigris látható!

De mi is vezetett idáig? Igen az emberek hozzáállása, a tudatlanság, a nem megfelelő felvilágosító munka, a céltalan öldöklés, és a nem megfelelő vadgazdálkodás. Értem itt, az igen csak szemmel fel nem mérhető ill.írtást, a tudatosan nem akart látnivalóvá elismert, orvvadászatot is! A tigrist vadászták ész nélkül! Indiában hatalmas tigrisvadászatok rendezésével próbálta úgy a népet, mint a vendégkiválóságokat lenyűgözni, az épp hatalmon lévő uralkodó osztály, mit sem törődve természeti értékeikkel. A tudatlan, egyszerű nép is irtotta, mert a kiéhezett állatok, betörtek sokszor otthonaikba, állataikat elragadták, s mint gyilkos démon élt gondolataikban a tigris. Pedig a tigrisek nem tehettek semmiről. Ők csak a szokott területeiket védték, a szokott zsákmányszerző útjaikat járták, az ember volt az, ki elfoglalta élőhelyét, s egyre beljebb merészkedett oda!

Másik hatalmas probléma ami tán a legsúlyosabban érintette ezt a fajt: az orvvadászat! Hasznosították bőrét csontját, nyelvét, fülét, belső szerveit, fogait, tán nincs olyan testrésze, amit a fekete piacon nem kelt el hatalmas összegekért. Köztudott dolog, hogy a tigris szerveinek, hatalmas varázserőt tulajdonítanak!

Ez az első alkalom, hogy a világ vezetői egyetlen faj megmentésére összpontosítanak. A vadon élő tigrisek életét ma már csak az orrvadászat veszélyezteti, ezért az elsők között szerepel ennek kivédése, ill. az emberek felvilágosítása.

Leonardo di Caprio egymillió dollárral segít a tigriseken. A Természetvédelmi Világalap /WWF/ vezetésének tagjaként, egymillió dollárral segít a tigriseken, a világhírű színész, aki maga is igen nagy természetvédő, sok figyelemfelhívó film készítője, anyagi támogatója. A gátlástalan vadorzás, és a tigrisek élőhelyének pusztítása, a kihalás szélére sodorta a fajt. Gyorsan kell cselekednünk, mielőtt túl késő lenne, mondta a színész. Leonardo di Capriót a "tigriscsúcsra" Vlagyimir Putyin, volt orosz kormányfő hívta meg. Ezelőtt a színész a WWF meghívására, részt vett egy Nepálban, és Bhutánban szervezett expedíción. Az út egy részét elefántháton tette meg, találkozott helyi lakosokkal, és benyomásokat szerzett állatvédők munkájáról. Az általa adományozott összeget az orvvadászat elleni küzdelem, valamint a természetvédelemmel foglalkozó projektek támogatására ajánlotta fel!

Putyin szerint: Oroszország megőrzi tigrisállományát!

Oroszországban jelentősen megszorítják a tigrisek lelövését, valamint a tigrisek biológiai anyagaival folytatott üzletelések szigorú büntetéseket vonnak maguk után, és más számos védelmet célzó intézkedéseket is tesznek.

Kijelentette, hogy Oroszország kész, tigriscsaládok áttelepítésével segíteni új tenyészállomány kifejlesztésével Kazahsztánnak és Iránnak, ahol régen éltek tigrisek de mára kipusztultak. Elmondta továbbá, hogy Kínával közös tervet dolgoztak ki, a tigrisek szabad vándorlását célzó különleges övezetek kialakítására. Putyin még beszámolt arról, hogy megtiltották az un. koreai fenyő irtását. Ez gyakori növény a Távol-keleti tajgában, termésével táplálja a vaddisznókat és a szarvasokat, így biztosítja a tigrisek táplálékát is.

Végül kijelentette: a faj megmentéséhez az szükséges, hogy ezt a feladatot beiktassák az érintett államok hosszú távú gazdasági fejlesztési terveikbe, s ehhez, s a szükséges pénzeszközök megteremtéséhez politikai akarat szükséges!

"Nagyon fontos, hogy a tigriseket megőrizzük a jövőnek, de még fontosabb, hogy a program tanulságai alapján általános elveket dolgozunk ki az egész élő természet megőrzésére" mondta ! S én erre azt mondom : ÚGY LEGYEN!!!!!

AZ ARAL - TÓ PUSZTULÁSA

Az Üzbegisztán és Kazahsztán határán található Aral -tó 1960 -ig, a Föld legnagyobb tava volt. Ez a lefolyástalan óriási víztömeg a száraz, forró nyarú és roppant hideg telű Turáni - alföldön helyezkedik el, hatalmas párolgási tömegét/65köbméter/év/ ezen időszakig - a csapadékmennyiségen/ 9 köbméter/ év/-túl az Amu -darja, Szir darja folyók pótolták, melyek a közép - ázsiai hegyvidék gleccsereiből táplálkoztak. A tó mára három kisebb tóra zsugorodott, korábbi 1040km3 -es víztömege 231 km3- re, kiterjedése 69,530 négyzetkilométerről 31 200 négyzetkilométerre csökkent, a két korábban tápláló folyó közül egyik sem éri el. Ez az ökológiai katasztrófa csak részben "köszönhető" a klímaváltozás hatásainak, mivel a folyók közel azonos vízmennyiséget szállítanak ma is.

Az 1950 - es évektől azonban a Szovjetunióban kitűzték a gyapottermesztés mindenáron történő növelését, mely területeket a két folyóból nyert vízzel öntöztek.A folyók a növekvő, s az immáron egyéb növénykultúrákra is kiterjesztett öntözés miatt hamarosan már csak a korábbi vízmennyiség egytizedét szállították a tóba, majd a természet eme köldökzsinórja végképp elszakadt. A kiszáradt tófenékről évente 100 millió tonna magas sótartalmú port repít szét a szél, s terít el, közel és távol. Korábban a víz felülete által képezett pára, amely megakadályozta a Szibéria felöl érkező zord, hideg levegő beáramlását, mára szabad utat kapott, ami az évi középhőmérséklet csökkenéséhez, s ezzel a gyapottermelés visszaszorulásához vezetett. A környezeti katasztrófa a közelben végzett szovjet vegyi fegyver - kísérletekkel kiegészülve a mai napig okoz az itteni településeken megbetegedéseket, mint pl. Nukuszban. Bár ezt, a mai szétesett Szovjetunió tagadja, ám totálisan hozzájárult egy hatalmas öko-katasztrófa kialakulásához, és a Föld e csodálatos jelenségét tették tönkre, lakóival együtt!

A PATAKKÁ ZSUGORODOTT JANGCE ESETE

Kevés dolog van, ami megrengethetné a dübörgő kínai gazdaságot,ám a sokak által nem kalkulált vízhiány komoly fenyegetést jelent. A legnagyobb ázsiai folyóra, a Jangcéra a kínai hatóságok a nemzetközi tiltakozások ellenére is hatalmas duzzasztókat építettek, az elmúlt években, hogy az árvízvédelmi feladatokon túl, a kifogyhatatlannak tűnő vízből biztosítsák az egyre nagyobb

energiaigényt a gazdaság számára. Tavaszra azonban kiderült, hogy a felelőtlen duzzasztó építések, nemcsak a Jangce alsóbb szakaszainak élővilágát fenyegetik, hanem az ott élők megélhetését, sőt a gazdaságot is. A szokatlanul kevés csapadék is hozzájárult ahhoz, hogy ötven éve nem látott szárazság kínozta, a tavaszi hónapokban Hubei tartományt, Sanghajt, Csiangszut, és Hunant, ahol 400 millió ember él. Májusra a Jangce alsóbb részein a hömpölygő folyó látványa helyett, néhol már csak csordogáló patakokra emlékeztetett, a legnagyobbb ázsiai folyó. Egyre több ember szomjazott, a megművelt területek pedig kiszáradtak, és az ipari létesítmények is sorra leálltak, pedig a kínai gazdaság negyven százaléka telepedett meg az amúgy vízben gazdag térségben. Napokon belül a helyzet annyira súlyossá vált, hogy 1300 tó teljesen kiszáradt, és 4 milliónál is többen szenvedtek a vízhiánytól. 3 millió állatnál is több szomjazott. A Jangce 220 km-es szakaszán hajózhatatlanná vált.

Ennek hatására a kínai szakemberek előszőr döntöttek úgy, hogy a felsőbb szinteken épített egyik duzzasztóból kiengedik a vizet. A 2 km-nél is szélesebb, és 180 km-nél is magasabb, Három Szurdok monstre víztározóját nyitották meg, és naponta 5 milliárd köbméter vizet pumpáltak az alsóbb szakaszokba, hogy helyreálljon valamennyire a régi élet. Nem kis árat fizettek a kínaiak a Jangce folyón emelt gátakért, családok ezreit költöztették ki, hagyatták ott otthonaikat, és árasztottak el hatalmas területeket. Ám a természet nagy úr, és megmutatja ekkora kizsákmányolás mellett, hogy mik is vagyunk mi itt a Földön. Kizsákmányolók, meglopók, a természet meglopói, ami aztán végzetes eredményekhez vezet.! Itt a példa a természet megmutatta most is, mire képes!!!

A HUNZÁK Attila leszármazottai a Himalájában

A tudomány mai ismeretei szerint csupán egyetlenegy embercsoport mentes a ráktól. Ez a teljes immunitást élvező kis közösség a Hunza törzs Kasmír északnyugati hegyvidékén, s tagjai híresen hosszú életűek. Legfontosabb táplálékuk a kajszibarack . Internetes oldalakon gyakran olvasható, hogy a hunza népcsoport tagjait nem sújtják az un. civilizációs problémák. Szívbetegségek, magasvérnyomás, daganatos megbetegedések. A nőknél ismeretlen a klímax, a férfiak még kilencven éves korukban is nemzőképesek. KIK AZOK A HUNZÁK:

A fehér hunokat, Attila hunjainak leszármazottait nevezik így. A mindössze 14 ezer főt számláló nemzetség, a Himalája hegyei között zárt völgyekben él, melyeket magas hágókon át, nehezen lehet megközelíteni. A Hunza völgy Kína, Tadzsikföld, és Pakisztán határán húzódik, ahová még nem jutott el a civilizáció romboló hatása. Több ezer éves földrajzi elszigeteltségüknek köszönhetően a hunzák egészséges és természetes életszokásokat követnek.

A pakisztáni - afgán - kínai határvidéken élő közöség szellemi néprajzáról, / pl. eddig nem ismert samanizáló/ szokásairól, könyvet is írt egy magyar szerző, Csáji László Koppány / Tündérek kihalófélben, - Hunoktól a Hunzakutokig-/.Csáji 2001 -es kutatóútját megelőzően nyolc évtizeddel egy világszerte nagyrabecsült brit sebész, és orvos Dr. Robert Mc. Carrison ezt írta az amerikai orvosszövetség újságjának, 1922 jan. 7 -i számában:" A hunzáknál nincs ismert rákos eset. Ennél a népnél hatalmas sárgabarack ligetek vannak. a Sárgabarackot a napon szárítják meg, és igen bőséges mennyiségben fogyasztják". Attila hunjainak rokonai megtanulták értékelni, és szerteágazóan felhasználni egyetlen gyümölcsüket: pl. édesítésre is aszalt kajszit használnak.

Mc.Carrisont Nagy Britannia kormánya nevezte ki a múlt század elején, a brit megszállás ideje alatt, India táplálkozásának megfigyelésére. A brit orvos főleg a Gilgit zóna szokásait írta le, Észak - India egyik tartományában, Észak- Kasmírban. Híressé azonban az tette, hogy fölfedezett egy népet a - Hunzákat - melynek nem voltak orvosaik, és kórházaik, fiaik mégis 100 éves életkort értek el, tökéletes életerőben és jó egészségi állapotnak örvendve. Hét évig tanulmányozta őket, s az akkori világ egyetlen népbetegségét sem fedezte fel náluk. A 90 -110 éves lakosok vizsgálata során kiderült, hogy vérnyomásuk, szívműködésük, és koleszterinszintjük normális. Életerejük titkát egyedül táplálkozási szokásaikban vélte megtalálni.

A Hunzák a zöldségeket és a gyümölcsöket, gabonaféléket, tejet és tejtermékeket főzés nélkül fogyasztják, húst pedig csak igen ritkán esznek. Egyáltalán nem használnak hántolt/ fehér/ rizst, cukrot, és sót, a szintetikus termékekről pedig még csak nem is hallottak. A hunzák földjén, ahol a pénz fogalmát nem ismerték, egy ember gazdagságát a birtokában lévő sárgabarackfák számából ítélték meg. Minden utazó említést tesz a Hunzák hatalmas sárgabarack ligeteiről. A nálunk is termő gyümölcsöt, ők az év minden szakában fogyasztják, amikor friss a termés, azt, de a magját nem dobják el, hanem a napon megszárítják, és elteszik télire.

Dr. Allen E. Banik szemorvos is felkerekedett, s kutatóútjáról, a Hunzák földje / Hunza Land - Whitehorn Publishing Co. 1960/ cimmel írt könyvet. Részletes beszámolókat ad benne, a hunzák életmódjáról. Feljegyezte pl. hogy a hunza felnőttek 50 gr. protein, 36 gr. növényi zsiradék, és 354 grm. szénhidrát elfogyasztásával, valamivel több mint 1900 kalóriát vesznek magukhoz naponta. Az összehasonlítás kedvéért a mai ember átlagosan 3300 kalóriát vesz magához. A kutatók megfigyelték azt is, hogy a hagyományos hunza étrend a mai átlagnál kétszázszor több nitrilozidot tartalmaz. A gabonafélékben, és a csonthájasok gyümölcsében, is előforduló nitrilozidok, - Dr. Ládi Szabolcs orvos meghatározásával -, olyan hatást fejtenek ki a szervezetben, hogy a daganatosan osztodó, ill a már daganatossá vált sejteket szelektíven, belülről úgymond megmérgezik és blokkolják a daganatsejtnek a további fejlődését.

A hosszú életű fehér hunok ivóvize a hegyi gleccserek olvadásából keletkező patakokból származik. Ez a víz tele van a kőzetekből kioldott ásványi anyagokkal, szinte fehér tőlük, ezért a hunzák a hegyek tejének is nevezik. Az ásványi anyagokban dús vizet a növények is felveszik, és elraktározzák. A hunzák sok ilyen növényt, pl. köles, hajdina, lucerna, ill. B17 vitaminban gazdag növényeket fogyasztanak, úgy mint pl. a sárgabarack magja. Az általuk elfogyasztott ásványi anyag több mint százszorosa annak, amit a jelenlegi civilizációnkban javasolnak az orvosok.

Hunza - föld e magas hegyvidék, igen kemény megélhetést nyújt az ott élőknek. Hosszú életük titka tehát a munka, az örökös mozgás mellett a mértékletes koszt, legfőképp a sok kajszibarack, s benne a sok A vitamin. A száz esztendőt megélt hunza ki van téve az erős szélnek, a zord télnek, és a tűző napnak, ám a mi társadalmunkban hatvanasnak tűnne.

A Földön élő hat leghosszabb életű népcsoport egyikének a fiai, a hunzák, napi 8 -10 órát töltenek a napon. Börükön mégsem jelennek meg káros elváltozások, mert- egy magyar családorvos véleménye szerint,- "a napsugárzás csak akkor lehet káros, ha az ásványi anyagok, és a vitaminok hiányától legyengült szervezetet éri az ultraibolya sugárzás"

Tulajdonképp ez az írás inkább egy gasztronómiai blogban kéne szerepeljen. Ám ha elgondolkodunk azon, hogy mennyire vagyunk részei mi is, a Föld harmóniájának, akkor már nem pusztán csak a bevitt kalóriák számítanak, s az ételek mennyisége, hanem az Isteni körforgás részeiként láthatjuk, az azt megőrző népek harmóniáját a természettel, s ezzel együtt egészséges életük következményeiként a Földdel való együttlét egységét, szépségét, és örök fenntarthatóságát.

A fényképen a Hunzák völgye látható, ill az oly értékes sárgabarack.

MITŐL TARKA EGY MADÁR

A tollak színeit elsősorban a bennük lerakódott pigmentek hozzák létre.

Melanin pigment: A legtöbb állat kültakarójában, a madarak tollaiban, az emlősök szőrében, de az emberek bőrében is található kisebb, nagyobb mennyiségben. Általában fekete, barna, sötétvörös, színeket okoz.

Karotin pigment: A madarak körében a leggyakoribb. A fényes sárga, narancs, és piros színekért felelős. A toll szerkezeti sajátosságai is létrehozhatnak bizonyos színeket, ezek gyakran irizáló / színjátszó / színek. Ilyenek gyakran megfigyelhetőek pl. a galambok nyakán lévő zöldes, bíboros, fémes fény.

A bálnák nem énekelnek, hanem beszélgetnek!!

Egy amerikai kutatócsoport megfigyelte, hogy az óceánok különböző területein élő kék bálnák nagyon gyorsan, és száz százalékos biztonsággal azonosítják társaikat, csapattagjaikat. A bálnák kommunikációjának vizsgálatával, jöttek rá a rejtély kulcsára. Az egyes csoportok más, és más "dialektust" használnak. A Csendes - óceán keleti területén, valamint az Atlanti óceán nyugati, ill keleti térségében élő nagytestű emlősök "beszédének" ritmusa, hangszíne, stílusa, hangmagassága, jelentősen eltér egymástól, így egyfajta dialektusnak tekinthető. Hogy a jelenség genetikai vagy egyéb okokra vezethető - e vissza, egyenlőre még vizsgálják. Viszont az is igaznak bizonyul, hogy "beszédüket" a területükön áthaladó hajók, és tengeralattjárók okozta zajok, nagymértékben befolyásolják. Sok esetben ezzel magyarázható eredeti úticéljuk megváltoztatása, a csapattól való elszakadásuk, sokszor az eredeti iránytól való eltérésük, ami sokszor a halálukat is okozza. Lásd: partra sodródás! Ilyenkor elveszítik egyéni dialektusban "beszélő" társaikat, mágneses vonalaik összezavarodnak, melyek alapján közlekednek, így beszéd, és tájékozódás híjján következik be a tragédia. Hiszen azt is megfigyelték a tudósok, mennyire sokoldalú ez a "beszéd", és mennyire életet jelentő, hiszen tájékozódásuk fontos kelléke. Sőt a közös vadászatok alkalmával, szinte osztogatják egymás közt a parancsokat, a mind eredményesebb vadászat érdekében. A kutatók szerint vannak, un."hibrid" hangzások is, amelyekben a különböző dialektusok keverednek, de az szintén nem ismert még, hogy ezek a hangok " egy nagy közös nyelv" részei, vagy egy olyan eltévedt egyedtől származnak, amely még nem sajátította el a csapat közös nyelvét. Magam láttam filmen, s hallottam, amint hallatták hangjukat, persze a kívülálló számára ez gyönyörűség, de a kutatók már olvasni tudnak belöle. Reméljük megmaradó létüket, e rejtély megfejtésének szentelő kutatók jóvoltából, egyszer olvasni fogunk " szavaikból" és egyszer mi is érteni fogjuk őket. Kevesebb lesz, e gyönyörű lények titkai, jobban megértjük majd élővilágunk rejtelmeit. Én már alig várom! Hisz egy bálna látványa is lenyűgöző, hát még ha ismerni is fogjuk, ma még számunkra ismeretlen viselkedésük titkait. Vigyázzunk hát rájuk. Ki tudja milyen gyönyörűségek megismerése vár még ránk!