Ismeretlen londoni alvilág

FELTÁRÚLNAK A VÍZTÁROLÓ TITKAI

Belülről olyan, akár egy székesegyház- de golfpálya van a tetején, s rendszerint több mint 245 millió liter víz tölti meg. A londoni Honor Oak Európa egyik legnagyobb földalatti víztározója. Nemrégiben kiürítették, s a javítást végző munkások előtt feltárultak, az Edward- korabeli 94 éves építmény falai, boltívei, támpillérjei. A Honor Oak háromévi építkezés után 1990-ben készült el. A többmedencés tároló vizével akár hetven versenyuszodát, is meg lehetne tölteni. Részenként ürítették ki,hogy a felújítás ne okozzon zavart,London délkeleti kerületeinek vízellátásában.

2004 janárjában elpusztult az albínó gorilla

Megkésve de hadd emlékezzek rá. Egész életében a figyelem középpontjában állt.Ugyanis a világ állatkertjeiben ő volt az egyetlen albínó gorilla. Rendkívül magas életkort élt meg:negyvenévesen pusztult el bőrrákban.Otthona-majdnem egész életében- a Barcelonai állatkert volt, így a katalán főváros valóban sajátjuknak érezhették őt. Jordi Sabater főemlőskutató 1966-ban hozta az egyenlítői gunieai Ikundéből Bacelonába. Sabater akkor az állatkert afrikai akklimatizációs állomásának igazgatója volt.Hópehely európai életének szomorú előzménye van. Egy ikundei farmer fegyverrel űzte el, a termését dézsmáló gorillacsapatot.Sikerrel. Az egyik elpusztult állat karjába kapaszkodva egy kicsiny, ugyancsak sérült fehér gorillát talált.Pár nappal később a katalán kutatónak adta el a majmot, aki ellátta sebeit, és megmentette az életét. Ha nem kerül állatkerti környezetbe, és nem kap megfelelő orvosi ellátást, Hópehely a pigmenthiány miatt,saját környezetében, biztosan elpusztult volna.A következő évben már a National Geographic, cikket közölt róla, sőt a márciusi szám borítójára is ő került. Sokszor próbálkoztak Hópehely albínó tulajdonságának továbbörökítésével,ám ezt a veleszületett jellegzetességét egyetlen utóda sem örökölte.A képet nem sokkal halála előtt készítette Bagosi Zoltán a budapesti állatkert fotósa, aki hát évig maga is gorillagondozóként dolgozott.

Visszavonuló sivatag, földművesek az afrikai Szahel fásításáért

A nyolcvanas évekre erősen megfogyatkozott Burkina Faso Ranawa nevű falujának lélekszáma. A lakosság fele ugyanis elvándorolt az aszály miatt."Olyan volt a föld mint egy repülőtér kifutópályáján a beton."- mondja Chris Reij, az amszterdami szabadegyetem munkatársa.Ekkor a Ranawában maradt földművesek megpróbálkoztak valami újjal, és a terméketlen barnára égett földek ma ismét zöldellnek. Segélyszervezetek támogatásával a helybeliek két egyszerű módszert sajátítottak el:az enyhén lejtős terepen köveket raktak le a rétegvonalak mentén, továbbá gödröket ástak a földeken. A kövek fent, lassították a csapadékvizek lefutását a lejtőkről, lehetővé téve a talajt megkötő fák és növények ültetését, a gödrökben pedig összegyűlt a víz, és átjárhatta a talajt. A földművesek trágyát és magokat raktak a gödrökbe, s újra teremni kezdett a köles és a cirok. A hatás minden várakozást felülmúlt: a terméshozam 50 százalékkal nőtt, a kutak nem száradtak ki, s a családok már nem vándoroltak el, hanem visszatértek a szarvasmarhatartáshoz, és a növénytermesztéshez.A Szahel- övezet teljes hosszában, Szenegáltól Etiópiáig, hasonló átalakulás megy végbe, noha nem azonos okok miatt,- magyarázza Lennart Olsson, a svédországi Lund város egyetemének munkatársa. Az 1960-as évek óta aszályos, elsivatagosodó térségbe, kezd visszatérni a növényzet egy része. Hogy miért? a talajvédelem és a vízmegőrzés mellett több eső esik, ezenkívül az aszály által leginkább sújtott területeken- például Szudánban-a földeket parlagon hagyták, így a fűfélék, cserjék és a fák, újra megtelepedhettek ott. A dúsabb növényzet több csapadékot hozhat, ami megint csak a növényzet terjedésének kedvez-és jobb élethez segítheti a világnak ebben a rendkívüli szegény térségében tengődő embereket.

Klónhalacskák- anyai ágon

A NŐSTÉNYEK PÁROSODNAK DE NEM A SZOKÁSOS CÉLLAL 

Hímek kinek kellenek? Az amazonfogasponty nőstényeinek biztosan, csak épp más okból , mint a legtöbb nőstény állatnak. Ezek az Egyesült Államok délnyugati részén és Mexikóban élő apró halak,szűznemzéssel szaporodnak: természetes körülmények között előforduló nőivarú klónok tehát. Ám a szaporodáshoz ettől még párosodniuk kell-no nem a saját fajukkal / mert nincsenek hímjeik,/, hanem egyik vagy másik közeli rokonságban lévő fajbelivel, melynek spermája megindítja az embrionális fejlődést. E hím DNS-e elvész: az amazonfogasponty ivadékai az anyjukra hasonlítanak, annak tökéletes másai. A sperma így csupán katalizálja a biológiai reprodukciót. De vajon mi hasznuk van ebből a hímeknek, ha génjeiket nem adhatják tovább? Kiderült, hogy az amazonfogaspontyokkal párosodó más fajú hímeket rátermettebbnek tekintik saját fajuk nőstényei, így ők nagyobb szerepet vállalhatnak fajuk fennmaradásában.

Búcsúztató Egy hawaii gyapjasmadár megmentése

Az alig három példányra csökkent endemikus hawaii madárfaj, a po'ouli gyapjas madár / Melampros phaeosoma/ biológusok hada próbálja meg nehéz körülmények között befogni, hogy fogságban, szaporodásra bírja őket.Amikor a fajt 1973-ban felfedezték Maui szigetén a Haleakala tűzhányón, a populáció már csak pár száz egyedből állt. Feltehetően a szigetre behurcolt patkányok, macskák, és mongúzok ritkították meg őket. 1977-re csak két tojó és egy hím maradt. Ezeket rövid időre foglyul ejtették, hogy párosodjanak, majd elengedték őket. Tavaly a biológusok hálóval befogták az egyik tojót, és a hím revírjében szabadon engedték. Másnap a tojó párosodás nélkül hazarepült. A biológusok most ismét a három példány befogásán fáradoznak, hogy azután egy keltetőhelyre vihessék őket. Ha a szállítás során bármelyik madár baleset, vagy betegség áldozatául esne, annak katasztrofális következményei lennének. "Vállalnunk kell a kockázatot- mondja Trent Malcolm, Maui Forest madárvédelmi program résztvevője.- Még mindig jobb, mint tétlenül nézni a faj kipusztulását"

Veszélyben volt a föld?

Mindössze 14 ezer kilométerre suhant el a föld mellett november hatodikán a 2009 VA kódnevűaszteroida. A Catalina Sky Survey projekt csillagászai mindössze 15 órával a lehetséges becsapódás előtt vették észre, a föld felé tartó objektumot.A föld és az univerzum viszonylatában ez a távolság inkább közelségnek mondható, hiszen a hold 360 ezer kilométerre, a távközlési műholdak pedig, 36 ezer km-re keringenek tőlünk.A földet átlagosan a statisztikák szerint,évente két aszteroida is megközelíti, öt évente egy be is csapódik, de ezek a föld légkörébe érve felrobbannak, így nem is jelentenek nagyobb veszélyt.Egy nagyobb üstökös azonban katasztrófát idézne elő, ezért a NASA azt tűzte ki célul, 2020-ra feltérképezi a föld pályáját megközelítő egy kilométernél nagyobb objektumokat a Naprendszerben.

Eltünnek Hawaii strandjai?

A szigetek eróziójának köszönhetően eltűnőben vannak a Hawaii szigetek homokos tengerpartjai.A Kauai szigetek standjainak, több mint hetven százaléka pausztolófélben van, Oahu már elveszítette homokos partjainak mindegy negyedét , s a helyzet a következő évtizedekben várhatóan látványosan rosszabbodni fog. Legalábbis ezt állítják a geológusok.A tizenkilencedik század óta tartós folyamatos tengerszint emelkedés, a szokásos civilizációs gondok,az emberi tevékenység,de még a természetes környezet is komolyan hozzájárul a strandok fokozatos eltűnéséhez.Ez pedig nem egy pótolhatatlan látványosságot,természeti kincset pusztít el,de a szigetvilág gazdaságát is tönkreteheti .